Mégis az utobbi időben elkövetettet butaságaim-enyhe,túl enyhe-miatt már nem olyan elhagyottnak érzem magam, hanem inkább olyan léha, züllött életet élő nőszemélynek.
Azt mondták nyugtatás képpen, hogy ez nem túl nagy hiba, mindenki keresi a boldogságot.És ha közbe tönkreteszünk másokat az már nem is számít?
*Új reménysugár-bár ez elég nyálas,már így-mégis megintmegintmegintmegint,ez most hagy legyen tökéletes, hibátlan, ha a többi nem is, de ez az egyetlen hagy legyen egy picit olyan, mint egy túlnyálas romantikus film,kérlek!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése