2010. május 5., szerda

kacér

Még mindig itt vagy bennem.Még mindig minden nap átgondolom az összes beszélgetésünket, az összes smst.Lassan egy éve, hogy elkezdődött ez az egész kesze-kuszaság.Gyűlölni szeretnélek a legjobban és mégis még mindig Te vagy az akit a legjobban szeretek, akinek egyetlen érintéséért hazudnék bárkinek-vagy akár mindenkinek.
Mégis az utobbi időben elkövetettet butaságaim-enyhe,túl enyhe-miatt már nem olyan elhagyottnak érzem magam, hanem inkább olyan léha, züllött életet élő nőszemélynek.
Azt mondták nyugtatás képpen, hogy ez nem túl nagy hiba, mindenki keresi a boldogságot.És ha közbe tönkreteszünk másokat az már nem is számít?

*Új reménysugár-bár ez elég nyálas,már így-mégis megintmegintmegintmegint,ez most hagy legyen tökéletes, hibátlan, ha a többi nem is, de ez az egyetlen hagy legyen egy picit olyan, mint egy túlnyálas romantikus film,kérlek!
sóhajt a szív,amíg vár~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése