2010. július 16., péntek

...és ott álltam megtörten,a semmi közepén
elvették tőlem,megfosztottak attol amit mindennél jobban védtem,szerettem,akartam..akarom!
vigyázni szerettem volna rá,megóvni mindentől és nem tudtam..
az agyam még nem tudta felfogni,még nem tudatosult,hogy talán örökre elvesztettem..
nemlehet!
arcomat ellepték a könnyek és tudtam nincs kiút,ez örökre szól.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése