2010. július 23., péntek

búcsú

Megöleltelek,mélyen magamba szívtam az illatod,és halkan suttogtam,hogy szeretlek.
Megfordultam,hajamba belekapott a szél,és elváltunk egymástól.
Búcsúzás volt.Mennyi ideig vártuk erre?Mennyi idő kellett az első ölelésre?
Vigyáztál rám,olyan távolról,mint még soha senki.
De egyszer minden véget ér-persze ez nem zárja ki,hogy majd valamikor újrakezdődik,de nem a közeljövőben.
Halkan lépkedtem,egyre távolabb kerülve tőled,gúnyos mosollyal az arcomon,mert tudtam végre sikerült elengednem,és most először,én voltam fölényben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése