egyszerre folyt össze az illúzió és a valóság, a rengeteg ember a hatalmas szatyrokkal, a zene ami összetartotta a különböző gondolatokat, a szembejövő kávéspoharak, a ruhaforgatag, a macskaköves út az etalon..nem lehet kiszeretni belőle
és ott volt az ősz mindenütt, minden meglibbenő hajban, minden fel-fel kapott levélben, a szorolapok forgatagában
az ősszel karon öltve a kétségbe esés, hogy a hideggel jönnek azok a dolgok, amiktől zárkozottak leszünk és lehangoltak, hogy nem lesz kedves bocsánatkérés ha rálépnek a csizmádra, vagy meglöknek a buszon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése