maybe

A félhomályban ült kihülőben levő teája mellett.Az asztalon csücsülö hamutálban a cigarettacsonkok mellett egy nem rég gyújtott szál ontotta magából a füstöt.Klára apró, csipkés hálóingét viselte, a halk zeneszóra kezeivel ütemet ütött az asztal szélére, gondolatai azonban egészen máshol jártak.A sötétítőn egészen kicsi csíkon az utcára látott.Látta, hogy a nap lenyugvóban van.Egészen átlagos is lehetett volna ez a pillanat, de nem volt az.Szivét egy fiúnak készült adni, esetleg már meg is tette.Nem félt, hosszú idő óta először a szerelem lágy aromája lengte be testét.A rengeteg problémával nem foglalkozott.Csak őrizte a szerelmet..