főzzünk csókból baracklekvárt, amíg van elég, amíg a nektár túl nem csordul a peremén, egyszer minden fontosabb lesz majd, mint te meg én, jó lesz majd egy gombóc közepén...

játszunk olyat, hogy a hunyó ezerig elszámol és aki elbújt, mind előjön mégpedig magától és a vastagcsövű puskám lehet a tiéd is.annyira akartunk nyerni, elfelejtettük, miért is...

rakjunk tüzet az éjszakában, hogy meg ne fázzon, kabát nélkül, aki bolyong, hogy végre találjon valami nagykabáttal felérő búvóhelyet, ahol épp olyt főznek, amit ő szeret...