Kedvesem!

Kőszive volt a lánynak, aki fehér hálóingben belibbent a szobába

El sem hiszed, mennyire nem szeretném, hogy fájjon neked, és mennyire fáj, hogy fájdalmat okoztam.Felelőtlen voltam, és kérlek szépen, ne magadat hibáztasd!Már látom, hogy hiba volt, nem azért, mert nem szeretsz és nem azért, mert nem szeretlek, hanem, mert nem tudom elviselni ezt a köteléket.Egyenlőre nem tudom, hol a hiba, hogy miért érzem ezt, de ha rájövök értesíteni foglak mindenképpen.Nagyon remélem, hogy idővel majd elmúlik a fájdalom és nem úgy alszom el, hogy arra gondolok;vajon most neki is ennyire fáj?Hogy mikor sétálok, nem azon gondolkozom, miért nem veled teszem.Hogy reggel nem tőled várom a kávém és filmnézés közben nem a te ölelésedre vágyom.Őszintén sajnálom.

'Megígérem: ez az utolsó alkalom, hogy látsz engem. Nem fogok visszajönni. Soha többet nem teszlek ki annak, aminek eddig. Ott folytathatod az életedet, ahol abbahagytad, nem foglak zaklatni többet. Olyan lesz, mintha nem is léteztem volna.'

csókollak