Kedves Emma!
Ez a két szó, ’Kedves Emma,’ elvisz engem egy másik időbe.Oda, amikor levelet írtunk egymásnak miután anya és apa meghalt.Mesélni akarok az új barátaimról, az új életemről.És te mondtad nekem, miután apa és anya a mennybe ment, hogy az igazság semmi, mind az, amit hiszel igaz.És a lényeg, amiben hittem, az volt, hogy örökké veled leszek.Örökké.Az ok, amiért ilyen későn írok, az, hogy én megbolondultam.Bolondozással töltöttem az eddigi életemet.Minden levél, amit valaha írtam neked, szerelmes levél volt.Mi más is lehetett volna?Most már látom, hogy mindenkinek csak egy rossz szerelmes levele volt.Rossz szerelmes levelek, melyek visszakönyörgik a szeretetet.A jó szerelmes levelek, nem kérnek semmit.Ez vagyok, örömmel jelentem be, ez az első jó szerelmes levelem neked, mert semmi több csak a tiéd.Már minden megtettél, örökké lesz hely a fejemben számodra.Kérlek ne aggódj miattam.Üde vagyok, tényleg.Mindenem megvan.Ha lenne egy kívánságom, azt kívánnám, hogy az élet adjon neked egy kis ízelítőt a boldogságomból, ahogy nekem is adott.Hogy érezd, milyen érzés szeretni.
Örök barátod:Will
2011. július 3., vasárnap
várni mindörökké
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése