Több, mint két éve kezdtem el a blogot, ezt, a harmadikat, ami a legközelebb áll hozzám. Nem másoknak, leginkább csak saját magamnak, mint egy jegyzetfüzetet. Leírni az érzéseim, zenéket, képeket, érzéseket raktározni el a múltból. Vannak fájdalmas, rossz érzéseket keltő és vannak mosolyt csaló bejegyzések.
Magamnak kezdtem el, nem reklámoztam a barátaim, ismerőseim körében, de egyre több látogatója volt, néha leveleket kaptam-olyan emberektől, akik még csak a nevemet sem tudják-hogy tetszik, amit csinálok, ha címet változtattam néhányan kerestek, hogy továbbra is hozzáférjenek a bloghoz. Kezdtem észrevenni, hogy vannak, akiket valóban érdekel miket pötyögök be bejegyzésről-bejegyzésre és valljuk be jól esett. Ma már nem csak úgy feljegyzek egy-egy dolgot ide, hanem közben remélem, hogy azzal másoknak is segítek, újat mutatok, vagy csak éreztetem velük, hogy más is érezhet hasonlóképpen, mint ő. Köszönöm a hozzászólásokat, a leveleket, a pozitív illetve negatív kritikákat.