Van egy pont, amikor rájössz, hogy a nyálas, érzelmektől csöpögő dalszövegek, idézetek, betűhalmazok nem mások, mint közhelyekké csépelt valódi érzések. Nem unatkozó tinik vagy magányba burkolózó középkorú emberek kitalált sorai, hanem maga a szerelem. Felfogod, hogy érzéseidet nem te irányítod, hanem a pillanatok során alakulnak, őrült módon, villámgyorsan. Végül majd nem is keresed bennük az ésszerűséget, hanem elfogadod és megtanulsz velük együtt élni.