Ha könyvekben, filmekben találkozunk egy sanyarú sorsú, megkeseredett szereplővel szinte automatikusan értelmezzük magunkban; neki ez a szerepe, ezt kívánta meg a karakter. Néhány oldal vagy perc erejéig azonosulhatunk az életével aztán továbbléphetünk, de mi van ha a saját életünkről van szó? Akkor nincs számtalan lehetőség, és nem leszünk gombnyomásra boldogok, magunknak kell tenni a saját boldogságunkért, hogy kihasználjuk a lehetőséget, amit kaptunk.